Fotó:http://wallpaperscraft.com/download/man_hands_reflection_shadow_53825

Bár búval a szívemben, de mosolyogva emlékszem vissza a 16 éves koromban beütött változásokra. Igazából az egész azzal kezdődött, amikor a nagyapám kórházba került, és két hétig ott volt. 

Ekkor hirtelen csapott meg a felnőtté válás szele, minden, ami eddig az ő dolga volt, az enyém lett. Nagyanyám kisegítése, a piacon segíteni a tejesasszonynak és mindenféle férfiteendők. Előtte is elkezdődött bennem egy kisebb változás, de csak úgy voltam vele, hogy érett srác vagyok, mit érdekel, és ez anyám bánatára az iskolai teljesítményemen is látszott. De azután, hogy kórházba került a legerősebb ember, akit ismerek, hirtelen zuhant a nyakamba a világom összes terhe, és férfivé kellett válnom hozzá, ha túl akartam élni. Első nap este, mikor még nem tudtunk elmenni a kórházba, főleg az ideg kiváltotta belőlem, hogy éjnek évadján elmenjek a kiskocsiért, amiben mindig hozta-vitte a dolgokat. Másnap, mikor végre sikerült eljutnunk hozzá, olyannyira meghatotta a tettem, hogy könnyek cseppentek le a szeméből, onnan, ahonnan eddig még sohasem láttam.

Ekkor villant az agyamba egy emlék régről, amikor még a hosszúhajas korszakomat éltem, á az a lófarok, mennyi gond volt vele… Eszembe jutott, mikor éppen fűztem egy lányt, és azt mondtam neki, hogy: „Linda, én egy komoly ember vagyok, értem a világ minden kis dolgát, ateista vagyok, mert megállok a saját lábamon és ennyi. Ezért vagyok jó srác. Lahner Ákos, a tökéletes gondolkodású ember.”

…a baj csak az, hogy nem láttam, ami nyilvánvaló, hogy a világ kis dolgait nem lehet tudni, mert aki sokat tud, rájön arra az egyszerű tényre, hogy nem ért semmit. Máinapig ateista maradtam, de nemcsak azért, mert képes vagyok megállni a lábamon, hanem mert azon kívül, hogy meg tudom tenni azt, amit szeretnék, nem kell hinnem másban.

Nagyapám két hét után kikerült a kórházból, és elég ramaty állapotban volt, így továbbra is az én dolgom maradt minden, hogy megtegyem. De ami eddig zavart, annak már örültem, amit eddig szerettem, az már zavart. Éreztem, hogy felnőtt és férfi lettem. Jobban készen állok az életre, mint a legtöbb ember.