http://data2.whicdn.com/images/86209351/large.jpg

17 napja fáj a fejem.

Valójában 17 éve szédülök.

22 napja egyfolytában sírok.

Valójában 22 éve gyászolok.

17 perc alatt 22 év lett oda,

17 évből 22 perc maradt.

17 napja keresem a választ.

22 perce sírva aludtam el.

17 napja bolyongok az úton,

22 perce a süllyesztőbe estem.

22 év 17 perc alatt megalázott,

17 év 22 napja elhagyott.

Nem fájna úgy a búcsú, ha tudnám:

lesz még 17 ilyen 22 év.

http://www.honvedelem.hu/cikk/29511/karacsonykor-zarult-be-az-ostromgyuru-

– Mikor kinéztem a földszinti lakásunk ablakán, láttam, hogy a városházára már kitűzték a vörös zászlót. Tudtam, hogy túlélem.

– Mikor történt ez?

– ’44 karácsonyán.

A ráncos kézben remegni látszik a cigaretta. Az idős szemek nézelődnek, ki a függöny mögül, sötétzöld egyenruhákat látnak és szétdúlt várost.

Mélyet szív cigarettájából és rám néz:

– Pestet előtte nap foglalták el, vidékre csak huszonhatodikán értek. Barna szoknya volt rajtam, mintás blúzzal és kardigánnal. Szerdára esett karácsony másnapja, és én a kislányomat átölelve búcsúztam az élettől. Nem mintha érzelgős lennék, hanem az életbe kapaszkodtam, rajta keresztül. Addigra már két gyerekemet temettem el.

http://gizgazok.blogspot.hu/2011/09/ez-most-nyar-vagy-osz.html

Halkan susog a nyárfa levele,

végigfutott rajta a bús szellő.

Elhull pár megsárgult levél,

mely hirdeti már az őszt.

A gémeskút fája hajladozik,

mert egy kisgyermek megszomjazott.

Kimeri a kútból a hűs vizet,

és oltja torkában a szárazságot.

Két öregember leül egy cifra subára,

és beszélgetnek a régen elmúlt napokról.

Néha nevetve tekintenek fel az égre,

vagy szomorúan nézik a fűszálakat.

Ő mindenre emlékszik, és mindent tud,

a nyárfa, aki ott áll, és a mindeneket látja.

Emlékszik arra, amire más már nem,

és tudja azt is, amit sokan elfeledtek.

http://weheartit.com/entry/100589465/search?context_type=search&context_user=a_life_worth_living&page=3&query=mens

Minden cikázó, őrült érzésben,

biztos halálfélelemben,

félrenézésben, anyai féltésben,

Istenem, minden kétségbeesett,

tanácstalan szorongásban, elrontott lépésben,

mindenütt ott vagytok!

Istenem, ott vagytok, mint testtelen

lebegők, mindig veszélyre

figyelmeztetők, ott vagytok;

És minden rendületlen kenyér-kérésben,

félszeg „bocsánatotkérek”-ben,

megbicsakló, remegő énekhangban,

itt és most, mindenben ott az érzés:

Istenem, mennyire szeretlek titeket!

A zsarnok, becstelen,

megértésre, odaadásra képtelen,

kétszínű fecsegőkkel,

mocskos rablókkal, gonosztevőkkel,

Istenem, minden érzéketlen,

hazuggal, mindegyikkel együtt.

Az anyát gyermekével otthagyó,

csaló, pénzéhes szeméttel,

kocsmatöltelékkel, megalázóval együtt.

És minden rosszindulatú hitvánnyal,

a világ minden csavargójával...

Hol vagytok? Ti vagytok a férfiak?

Tengerészek, ácsok, vízvezeték-szerelők...

Istenem... hol vagytok?

http://blogger42.com/akkor-mi-legyek/

Hamut szórnak a fejemre.

pupillájuk az összeszűkült örök megsemmisülés.

kopogtatom a kőfalat

és hiszem hogy létezik az Isten.

én nem születtem máshova csak apám álmaiba

ahol ringatót dúdol keresztanyám.

én szeretni születtem

meghalni ragyogni hogy szerethetek

hogy szerető lehetek és földanya

kísértés nélküli bűntelen

én nem közétek születtem hanem anyám ölébe

belekarcoltam magam a két comb közé

szeretve születtem

szeretni születtem

szeretni lelkeket

szeretni a hitemet

hogy nem fogok égni

nem éghetek