http://2.bp.blogspot.com/-JOGCOAoyl3s/UsFccZ_70YI/AAAAAAAABog/jsd0v4kvSww/s320/DSC03117-001.JPG

( a képet ehhez csináltam.:D )

Valahol a kékellő hegyeken túl a legkerekebb erdő közepében élt egy idős házaspár. Volt egy daliás fiuk, aki naphosszat az erdőt járta. Egy szép napon arra lett figyelmes, hogy az egyik csipkebokron megcsillant valami. Ahogy oda lépett, egy gyönyörűséges fülönfüggőt pillantott meg, mely egy aranyhajszálon csüngött. Álmélkodva vette kézbe.

– Ki járhatott itt, ahol a madár se jár? Ki veszíthette el a gyémántos fülbevalót? 

Azonnal elhatározta, hogy mindenáron kideríti, ki az, aki – bizonyára – szomorúan keresi a szép ékszert. Nyomban útra kelt, de melyik irányba induljon? Nehéz volt a döntés, de a segítség máris ott termett. Egyszer csak meghallotta egy kismadár énekét. Odanézett és megpillantott egy ösvényt. Örömmel köszönte meg a kismadárnak a segítséget. Amint ment, mendegélt, azon gondolkodott, hogy egy ilyen szép fülönfüggő csakis egy csodaszép leányé lehet. Miközben megpróbálta elképzelni a leány szépségét, egyszer csak egy fa odvából elkeseredett sírást hallott. A hang egy kis rókához vezetett. A kis ravaszdi kétségbe volt esve, mert nem találta a hazavezető utat. Bálint megsajnálta az apró állatot, betette a tarisznyájába, hogy útközben megkeresse az otthonát. Ment mendegélt tovább, egyszer csak hatalmas vihar kerekedett. Az ég óriási nyilakat szórt a földre. Annyira esett az eső, mintha a tenger vize árasztotta volna el az erdőt. Úgy zengett az ég, mint amikor egyszerre száz ágyú dördül el. Bálint megpillantott egy sziklahasadékot, melyben menedéket talált a nagy vihar elől. Belépve fájdalmas sóhajokat hallott. Ekkor meglátott egy hatalmas barna medvét a barlang közepén feküdni. Bálint nagyon megijedt, de az állat keserves hangon így szólt hozzá:

– Kérlek, segíts rajtam, mert meglőtték a hátsó lábam!

A fiú odament hozzá, és bekötötte a vérző sebet. A medve eközben meglátta a kis ravaszdit, amint kikukucskált a tarisznyából.

– Hová viszed a kis rókát? – kérdezte tőle.

– Megkeresem az otthonát, mert eltévedt – válaszolta a fiú.

– Ne fáradj! Majd én hazaviszem, hiszen az apja jó barátom, és tudom, hogy merre lakik.

Közben elmúlt a vihar. A medve megköszönte a segítséget, és a fiú újra útnak eredt. Amint ment tovább, egyszer csak egy tisztásra ért, ahol három embert látott a tűz körül ülni. A vándorlása során már nagyon megéhezett, ezért gondolta, hogy enni kér tőlük. Bálint nem tudta, hogy zsiványokkal van dolga, és mikor hozzájuk lépett, azok mérgesen elzavarták. Fáradtan és éhesen folytatta útját. Mire beesteledett, egy szép kastélyhoz ért. Úgy gondolta, hogy talán itt töltheti az éjszakát. Amint felpillantott a toronyra, az egyik ablakban meglátott egy csodaszép aranyhajú királylányt. Amint a királylány észrevette a fiút, egyből kinyittatta a palota kapuját. Mikor Bálint a lányra nézett, rögtön tudta, hogy megtalálta a fülbevaló gazdáját. Ekkor átnyújtotta neki a fülönfüggőt. A királylány örömében megcsókolta Bálintot. Egyszer csak nagy fényességet látott. A fiú úgy érezte, hogy ez a fény a boldogság szigetére viszi őket, de a fény egyre furcsább lett.

– Mi lehet ez? Mi történt velem, és hol vagyok – kérdezte.

Szomorúan vette észre, hogy a mesés álomnak vége lett. A kis róka ott aludt a mellette lévő ágyon, aki nem volt más, mint Pisti, Bálint egyik legjobb barátja. Pisti egy alacsony, vörös hajú, szeplős arcú kedves kisfiú volt. Bálint rögtön tudta, hogy álmában ő volt a kis róka. Gondolatai közben újra fájdalmas sóhajokat hallott. A hang irányába fordulva meglátta az álombéli sebesült medvét. Ő Bálint másik jó barátja volt, a hatalmas termetű, barna hajú, lágyszívű Laci. Sóhajtásai eltört lába fájdalmát jelezték. A csillogó fény, melyet álmában látott, valódi tűz volt. Ez a tábortűz fénye volt, ami a sátor ajtaján szűrődött be. A három ember a tűz körül, akit Bálint látott, nem az álombéli zsiványok voltak, hanem a három kísérő tanár. Sajnos az álom már csak álom maradt, de a párnájára pillantva a fülbevaló valóság volt. Akkor ébredt igazán fel, mert rádöbbent, hogy mindezt csak álmodta, és Ő igazából egy nyári táborban van. Vajon kié lehet ez a függő? Valakinek nagyon hiányozhat. Elhatározta, hogy reggel első dolga lesz megkeresni az ékszer gazdáját. Mikor az első napsugár bekukkantott a sátorba, és az ébresztő síp hangja megszólalt, Bálint vidáman indult ki a sátorból. Amint kilépett, pillantása rögtön Annára tévedt, egy bájos, hosszú szőke hajú kislányra. Ott állt egy nagy bükkfa alatt és elkeseredetten sírdogált. Bálint rögtön tudta, hogy rátalált az elveszett fülbevaló gazdájára.

Boldogan indult Annához, hogy átadja neki az elveszettnek hitt kincsét. Anna szemei felragyogtak, mikor viszontlátta fülönfüggőjét. Örömében átölelte a fiút, és köszönete jeléül hatalmas csókot adott az arcára. Bálint már nem is tudta eldönteni, hogy ez álom volt-e vagy valóság.