http://www.peopleteam.hu/e-regeny/odaatok?page=2

Ennek a szegény sorsú kéznek nem elég, hogy majd’ megfagy a cudar időben, ázva, fagyoskodva, míg minden más kéznek jut legalább egy fél pár lyukas kesztyű vagy jobb híján egy zseb, és neki még az sem, nem elég, hogy minden további nélkül képesek szatyrot vagy egy-egy nem elhanyagolhatóan nagy tömegű táskát cipeltetni vele, mindez nem elég: mikor a háborús megpróbáltatások árán sikerül menedékbe húzódnia a folyamatos, szűnni nem akaró orkán erejű szél elől, akkor kiderül, hogy a rettentő mélységű, ám ennek ellenére biztonságot adó zseb egy használhatatlan, ragadós „NEM NYERT” csokipapíron és azonosíthatatlan, talán a műanyag, fém és üveg ötvözéséből kinyert repülő csészealjhoz hasonló kerek valamin kívül nem tartalmaz mást, csak egy cérnával ellátott, talán nadrágról leszakadt, funkciójának betöltésére alkalmatlan, eredetileg zöld (ám a zsebben a sötét miatt nem analizálható), most mégis kékes-szürkének tetsző, azonosíthatatlan gombot, egy használt zsebkendőt, melynek anyagában több a lyuk, mint a papír, valamennyi ételszagú, rossz tapintású, a menzáról elcsent, orrfújás céljából rejtegetett szalvétakupacot, illetve még egy nyáridéző, igen fonnyadt, de még önmagát nem teljesen elhagyott, a sírban is bájos, összegyűrt kis virágot és egy már nem járó, üzemképtelen félig kibelezett óraszerkezetet, a tényállás annyira felbőszíti (tudniillik, hogy nem talál még egy fél pár kesztyűt sem), hogy azonnal kihajigálja a zsebből az oda nem illő dolgokat, majd feltéve magának a kérdést, hogy „Miért?”, a csokoládépapír, a kerek valami, a gomb, a zsebkendő, a szalvétakupac, a virág és az óraszerkezet társaságában, kiegyenesítve magát továbbhalad a nyirkos, mogorva, őszi utcán.