Forrás: http://www.topfoto.hu/?id=ertekel&pid=17540

A himbálódzó embertömeg gépiesen sodródik. Mint a szívverés. Lüktet.

Az útvonal a fejemben van, mégis másfelé visznek a lábaim. Az áramló vér hömpölygése még nem lenne elég önmagában. Csakhogy más is van a levegőben.

A vér vastartalma ugrásszerűen megemelkedik, ugyanis a gyári munkások munkaideje lejárt, s én szánva nézem őket, hogy elnyúlt, kimerült arcuk hogyan bámul egy-egy szolgálati kocsi felé. Többnyire gyalog indulnak útnak, de akadnak bamba, nehézkes léptű, koldus-szerű vénasszonyok, akiknek nyilván kényelmesebb kocsin utazni.

Mérsékelt csodának tekinthetjük, hogy éppen én is felfértem az egyikre. Nem fordul elő gyakran. Nem is szoktam errefelé járni. Csak egy másik sejttől keveredtem ide. A hemoglobin molekulák rend szerinti körforgásának most én egy belső megfigyelője vagyok. És amíg nem loccsan ki a földre, addig én is biztonságban vagyok. Elvégre eltartanak. Még ha oly büdösek is.

Mellém (a sors figyelmetlenségéből adódóan) egy kis csitri meg az öccse ült le. Olyan tizenkét éves forma lányka lehetett, kurta, koszos munkaszoknyában, kopott szemekkel. Valamit rágott. Mikor beszélt, megdöbbenve figyeltem fel rá, hogy felső ajka hanyagul homorul befelé. Hiányzott szinte az összes foga. Az öccse meg tipikus suhanc: szemében még nem telepedett meg a munka pora, de majd idővel. Ő is rágott valamit. Nem vagyok én finnyás. Engem nem zavar, ha munkásokkal együtt utazom. Nem bántottak. Nem vagyok előítélő. Csak naiv.

Pásztohy Panka illusztrációja
 

forrás: http://irocimborak.blogspot.hu/2014/01/vegh-barbara-ho.html#more

Ketten voltunk otthon,

a nővérem és én,

nem gondoltam másra,

csak hogy végre esik a hó.

Fehér volt minden,

esett a porcukor az égből,

aztán elmosolyodtam:

most milyen édes a világ.

Szűcs-Szabó Réka fotója - forrás: http://rekaszsz.blogspot.hu/

Reggel a ligetbe’

suliba sietve

táskával a hátamon

kiszúrtam a pázsiton

két feketerigót.

https://31.media.tumblr.com/tumblr_lxw0bj4pTA1qzcdkuo1_500.gif

Nyár óta már ez volt a harmadik temetés. Marika halt meg, őt is hamvasztották. Janó bácsi megint kifényesítette a lakkcipőt, és előkereste a régi tengerészkabátját. Öregasszonyok nyara volt már akkor, sütött a nap, de hideg szél fújt, az egész temető tele volt kísértetekkel. Marika férje már tolókocsiban ült, az ölében összekulcsolt keze remegett. Amíg a pap kántált, ide-oda jártak a szemei, a koszorúkat számolta, kicsit fel is emelte az ujjait, hogy el ne tévesszen egyet sem. Magda néni Janó mellett állt, a régi kosztümben, zsebkendőt tartott az arca elé. Az ő lelke már nem bírta ezt, ebben az évben csak nyolcat veszítettek el, ráadásul a Somogyiék kislánya is meghalt, autóbalesetben, húsz éves volt, kislányka. 

https://24.media.tumblr.com/0b5f11281cd0aeb63325f993aa22afd0/tumblr_myqxnac7BV1soenzho1_500.jpg

Ez siratódalokat dúdol a liftben,

mert tudja, ott senki nem látja.

Otthon újra mosolyog, elrejti baját,

nem sejti senki, ki is ő valójában.

Siratót dúdol magában, még így is vigyáz,

más ne hallja féltett titkát.